Bártenderek gyűrűjében- gondolatok egy fantasztikus előadásról

Kedden egy nagyon jó ismerősünknek az előadására mentünk Mackómmal. Kicsinosítva, ingben, elegánsan. Munka után mentem Mackómért, majd úgy gondoltuk hogy van még egy óra az előadásig, üljünk be vacsorázni. A kebab mellett döntöttünk. A képzeletemben úgy maradt meg a legutóbbi kebabos esténk, hogy rettentő finomat ettünk, nagyon zsúfolt helyen, mindez kb. 4 éve. Azóta átalakították a helyet, tágas lett, modern. Finom volt, bár az idő jót tesz a helynek az emlékeimben :) Annyira hagyott mély nyomot bennünk az egész vacsora, hogy átsétáltunk vacsi után a Dóm cukrászdába megenni egy finom süteményt, elvégre s desszerttel kel lezárni az étkezést (Mackó szerint). Miután kellő mennyiségű ételt magunkba juttattunk, elmentünk a Smooth nevű helyre, ahol az előadás volt.  Ahogy beléptünk, máris meghallottunk a lágy kubai zenét, és miközben felmentünk az emeletre, rá is hangolódtunk a rumos előadásra teljesen. Adrián éppen az utolsó simításokat tette meg.

Egy kis kitérő:

Hogy miért is ez lett a bejegyzés címe. Már nem egyszer írtam a blogon Alikámról, aki az én leges legjobb barátnőm, 1995 óta :). A klasszikus legjobb barát, tényleg elmondhatom a véleményem neki amin nem sértődik meg (és fordítva). Egy barátság, amely az őszinteségről, a tiszteletről szól. Vele nevetek, vele vagyok szomorú (ha szomorú), vele őrültködök és izgulok a sikerei elérésében. Örülökha elér valamit, amiről tudom, hogy  kőkeményen megdolgozik érte. Örülök ha jó emberek veszik körbe és felüdülés amikor újra láthatom. Talán így jellemezném a mi kettőnk barátságát. Tisztelem azért, hogy eljutott arra a szintre a szakmájában, ahol most áll, és tudom, hogy sokkal több rejlik benne és eléri az álmait, céljait. Ali mindig is ilyen volt. Nem érte be kevesebbel. Mindenki szereti, mert ő egy nagyon könnyen szerethető. Egy olyan személy aki ,,mese~, álom~ és tündérországban él” máskor eléggé kifinomult őrültséggel lehetne jellemezni olyan fokú ügyetlenséggel párosítva mint amilyen ügyetlen én vagyok. Azonban ettől lesz ő Ali. Vele is és velem is mindig történik valami, sosem egyszerű az életünk és talán ezért is találtunk rá nagyon gyorsan egymásra. Több éve kint dolgozik Angliában. Büszke vagyok rá, hogy nem mosogató lányként végzi a mindennapjait, hanem volt ő már London egyik legmenőbb bárjában is dolgozott, és hiszem, hogy vissza megy még a bárba.

Most rehabilitáció miatt váltásra kényszerült, de bármikor visszamehet az előző helyre, és tudom hogy vissza is fog térni. Sokan nem ismerik el az ő szakmáját.Az ő munkája azonban többrétű és nehéz. Tudom, hogy mennyit gyakorolt, napokat, hónapokat, hogy trükközzön a nem két dekás italosüvegekkel, hogy eljusson arra a szintre, hogy több száz koktél legyen a fejében és azokat el is tudja készíteni, és ami a leglényegesebb, hogy oktatott másokat, természetesen angolul. Egy kis videó kedvcsinálónak (Csak mert imádtam amikor Ali Alexander Shtifanov videókat nézegetett, hogy fejlessze magát első sorban :D ) :) Érdemes végig nézni! Alexander Shtifanov világbajnok , tehát tud valamit a srác :)  

Tehát Alikám munkáját tisztelem, becsülöm, és tudom, hogy ő egy igazán fantasztikus szakember.

Ugyanennyire tisztelem és becsülöm a másik ismerősünket, Adriánt, akinek az előadását meghallgathattuk. Adrián is nemsokára elhagyja az országot. Félelmetes, hogy mennyi fantasztikus tudással rendelkező fiatal van ebben az országban, akik a fejlődés,  és amiatt is mennek ki külföldre, hogy a jó munkaerejük miatt megbecsüljék őket. Itthon az a meglátásom, hogy nem becsülik meg őket eléggé. Nem biztosítanak számukra fejlődési lehetőséget, és nem is fizetik meg őket úgy, ahogy egy jó szakembert megkellene fizetni. Adriánt más szemszögből tisztelem, mint Alit. Ahogy hallgattuk az előadását, az vettem észre, hogy élvezem a történetét, a maga humorát, később pedig én lepődtem meg, hogy amikor kérdezték tőlem (másnap, illetve harmadnap) hogy milyen volt a rumos esténk, csak meséltem, csak meséltem és csak meséltem az érdekesebbnél érdekesebb információkat, más pedig kérdezett. Sok minden megragadt bennem, és rájöttem arra is, hogy töményen is lehet finom egy rum, nem csak koktélban. Bár megjegyzem, hogy én a rumokat inkább koktél formájában ittam eddig és szerintem eztán is ez lesz. Azonban fantasztikus történeteket tudtunk meg az eredetéről, a gyártásáról, párolgásról, magáról a rumról, a Zombie koktélról és mindenről. Szuper estén voltunk túl.  Megkóstoltunk két prémium minőségű rumot; a Dictador rumot és a Cubaney-t, továbbá két koktélt, az egyik a Zombie volt, ami az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.

A haza menetel, nagyon vicces volt, egy csomót nevettünk Mackóval, és voltak olyanok is, akik rajtunk nevettek; köztük két rapper akik mellett elvonultunk mint a nagy Amerikai néger csávók. Igazából röhejesek lehettünk tényleg :D Rettentően bolondok voltunk, Mackónak többek között olyan dolgokat is mondtam a semmiből, hogy remélem tudja, hogy nem szép dolog kihasználni, hogy ittas egy hölgy… :D hogy kihasználta-e az maradjon rejtély, de rettentően jól éreztük magunkat. Én, ha tehetem rum alapú koktélokat szoktam inni, azonban valljuk be, hogy egy alattomos italról van szó. Itatja magát, mert finom, főleg a fűszeres fajtája, aztán amikor felakar állni az ember, lehet elsőre vissza kell ülni és újra megpróbálkozni a művelettel. Nagyon szépen köszönjük a szuper estét Adriánnak, nagyon jó volt minden. Remélem máshoz is kicsit közelebb tudtam hozni az érzést, hogy jobban elismerjük az ő munkásságaikat.
Tehát ez volt a mi esténk, nagyon jó volt kicsit kiszakadni otthonról és kettesben lenni. Ma is kiszakadunk, megyünk Pestre. Én több mint 10 éve nem voltam, szóval már nagyon várom. Hétfőn jövök a beszámolóval :)

Várakozással, izgalommal telve kívánok mindenkinek kellemes hétvégét :)