Kirándultunk :)

Kellett egy kis idő amíg aklimatilzálódtunk Pest után, így ma érkeztem a beszámolóval. Szuper jó volt a Pesti utazásunk, rengeteget nevettünk, és fantasztikus élmény volt tényleg úgy elmenni, hogy még a megyére se gondoltunk.

A pénteki nap teljes izgalommal telt,  kettőkor rohantam Mackómért a munkahelyéhez és elindultunk az autó felé. Most elsőre próbáltuk ki a telekocsis utazási módot. Bevallom őszintén hatalmas nagy kételyek voltak bennem, hogy milyen ember mellé ülünk be, hogy vezet, milyen a szag az autóban, és csak reménykedni tudtam abban, hogy nem egy pszichopata sofőrünk lesz.

Kivételesen hamarabb odaértünk hárman a megbeszélt helyre, és vártunk. Nem jön az autó, nem jön. Aztán mégis megjelent, és kiszállt egy eléggé hippinek kinéző fickó az autóból, a stílushoz tartozó lazasággal.

Komolyan hozzá inkább egy szivárványos, virágos mindenféle csicsamicsa régi hippi buszt tudtam volna elképzelni, aminek a kipufogójából szappanbuborék jön ki minden egyes pöfékelésnél. Szinte már hallottam is Bob Marley-t, meg láttam a fű okozta füstöt az autóban…és magunkat, hogy miként fogunk pesten kiszállni az autóból. Úgy gondoltam, hogy szakítok a hagyományokkal, és inkább NEM fogok elaludni! Minden guruló járműben alszom, tehát csak reménykedni tudok abban, hogy ha egyszer lesz jogosítványom, nem alszok el a vizsgán vezetés közben… Próbáltam nyitva tartani a szemem az úton, pozitív csalódás volt a sofőr, biztonságosan vezetett, jó arc volt, nem beszélt feleslegesen. Ellazultam, nem volt bennem olyan érzés, hogy elvisz egy mellékútra és eladja a szerveinket. Annyira ellazultam, hogy Kistelek táblát még láttam, utánána már Pesten ébredtem fel. Elaludtam a nyakam annyira, hogy azt hittem, hogy egy Kungfu panda rúgással lehet csak helyreállítani. Végül helyrejöttem, és kifizettük a sofőrt, majd felszálltunk egy villamosra és meg sem álltunk Enci-ig. Enci Mackóm évfolyamtársa volt a fősulin, a világ legjobb házigazdája. :)

Nagyon finom vacsorát készített nekünk, bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy az a leves amit csinált az majd finom lesz, de olyan szinten pozitív csalódás volt, hogy hihetetlen. Ha lesz egy kis időm, el is kérem tőle a receptet, megfőzöm, és felkerül ide  blogra is. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, közben a szomblérók felkerültek, én pedig egy idő után szintén beájultam… Nem tehetek róla, éjfélig bírtam, utána kidőltem. Csodálkoztam is rajta, hogy nem kezdtem el 8 órakor ásítozni…biztos az autóban való utazás alatt jól kialudtam magam...

Másnap délelőtt felkerekedtünk, és elindultunk a belváros felé. Nem mentünk libegőzni, ahogy azt elterveztük, helyette inkább felmentünk a Budai várba.

Eszméletlen szép a vár. Eztán kezdődött a nagy sokk. A várban egy bokornál végezte egy pasi a dolgát. Hát nah… Aztán egy kopasz értelmiségi köpött egy akkorát mint az öklöm és a folytonos kaka meg pisi és gusztustalanabbnál gusztustalanabb dolgokat eztán fedeztem fel. A szagról nem is beszélek. A vár után igazi hős tettet hajtottam végre, átsétáltunk a Lánc-hídon…

miután felmentünk a magasba, Mackóm ismét próbára tett… reszketve, idegösszeroppanás szélén mentem a hídon, és csak reménykedni tudtam abban, hogy Máté nem ijeszt meg. Enci külön cuki volt, mert takarta azon részeket, ahol  lukas volt a híd :D de túléltem, és vagy két hektoliter izzadsággal gazdagodott a Duna a félelmem miatt, de sikerült átmennem. Egész délután bóklásztunk a belvárosban, kerestünk egy normális kávéházat, mire nagynehezen rá is találtunk egyre, ahol olt hely, ott meg nem akartak minket kiszolgálni. Mi mindenkire néztünk már, Enci még kacsintott is a pincérre, de hát senki nem jött oda. Erre mi jó alaposan megsértődtünk és elhagytuk az objektumot…

Máté előállt egy fantasztikus ötlettel, hogy ismer egy pizzériát, ami valamilyen olyan tanúsítványt kapott, hogy a hely eredeti Olasz pizzát készítenek. Nagy nehezen megtaláltuk az ,,IGEN” nevű helyet. Mi néztük, hogy hol tudunk bemenni, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy itt mi ugyan nem fogunk leülni és úgy pizzázni. Azért megkóstoltuk a pizzát, de senkinek nem volt elég a fél fogára sem, így kerestünk egy gyros-ost. Ott rettentően megtömtük a pocakunkat, ami valljuk be rohadt jól esett már, és ami a fontos, hogy ÜLVE. Jól esett. Mackó majdnem be is vágta  a téliálmot, de nem hagytuk, felkerekedtünk és tovább indultunk haza. Egy kicsit ejtőztünk, majd este újra útnak eredtünk. Este folyamán az Andersen 2- nevezetű helyre mentünk, ahol jól éreztük magunkat, bár úgy éreztem, mintha igluban lennék. Nagykabátban ültem és szürcsöltem sorban a Rumba koktélt egymás után, majd faltuk a melegszendvicset, ami rettentő sokat dobott az állapotomon… :D Azóta is érzem ennek hagyatékát, ugyanis úgy megsikerült fáznom, hogy azóta is csak köhögök, tüsszögök, folyik az orrom, elrekedek, gönye vagyok.

Eljött a vasárnap, és délelőtt reggeli után összeszedelőzködtünk, és elindultunk. Mátét kidobtuk a Népligetnél ahol telekocsival hazajött, minket Enci elvitt unokatesómékhoz. Ahogy mentünk Andriskáékhoz, Mackó felfedezett ismét egy magán könnyítő embert, én már csak annyit mondtam, hogy nem is csodálkozok semmin. Totálisan kiégtem, meg se lepődtem már az ilyesmin. Megérkeztünk unokatesómékhoz 11 után. Annyira jó érzés volt velük egy kicsit több időt együtt tölteni. Bemutatták a lakóparkot ahol laknak, rettentő szép környék. Danikámmal görkoriztam, Mackó és Dóri rollerezett. Anitával és Dórival sütöttünk, Danival filmet néztünk, beszélgettünk. Tényleg jól éreztük magunkat. Legközelebb megbeszéltük, hogy egy pár hónap múlva visszatérünk, de úgy, hogy egy két nap szabadságot veszünk ki, és több helyre megyünk el. Haza felé szintén telekocsival jöttünk, itt már áldottam azt a képességem, hogy bárhol, bármikor eltudok aludni. Egy igazi dzsigoló látinóval jöttünk, aki Jófogásozott, telefonozott, messengerezett útközben. Ő túl laza volt…egy sipákoló vénasszony is velünk utazott aki a Törökországban vásárolt eprével volt megáldva és a lehető legnagyobb gondoskodással és féltéssel volt beparázva hogy mi lesz az ő kis gyümölcsével. Mackó válaszolt is neki: ,,maximum lekvár lesz belőle” :D

Hát a szívébe loptuk az öreglánynak magunkat az első öt percben.

Tehát ez volt a nagy utazásunk, rengeteg élménnyel, feltöltődve (én betegen de boldogan) hazajöttünk. Most pedig már egy új hét, és már rajzolódik a hétvége programja, amikor Szentesre megyünk. Lesz ebben minden. Bowling, squash, pizza miegymás :)

Egy pár kép a kirándulásból:

 És a végére egy csoportkép, remélem nem haragszik meg senki (próbáltam a legelőnyesebbet kiválasztani) Jobbról: Máté, Enci, Mó (hercegnő-királylány), és  <3  MACKÓ <3 (aki szokásához híven itt is bolondozik) :)

Csodás napot mindenkinek!