Taiko és lelkiismeret-furdalás törivel megfűszerezve

Tegnapi nap délutánja és estéje szinte csak rólam szólt. Elfelejtettem, hogy hol raktam le a könyvet, így egy részt teljesen újra kellett kezdenem. Csak olvastam, csak olvastam, újra ismerős lett minden szereplő, újra minden helyszín kirajzolódott előttem, mindenkit újra magam előtt láttam, ahogy azt eredetileg elképzeltem.

Mackó ezidő alatt gépezett, néha néha tudat alatt adtam életjelet magamról, egy hangosra sikeredett  HÜMM vagy egy AZTAAA és egy LOL kíséretében. Persze a fele alkalomnál én lepődtem meg, hogy a saját reakciómon ő meglepődött. Nem is tudtam, hogy éppen mi csúszott ki a számon. Elvoltam a világomban, a középkori japánban ahol éppen Himeji várkastélyt építették (ez a könyvben valós történelmi elem) ezt a kastélyt ma is a japán várépítészet ,,gyöngyszemének" is nevezik.

Oda Nobunaga pont olyan kastélyt szeretett volna építtetni, ami minden képzeletet felülmúl és az útókor is beszél róla, és ami a legfurcsább, hogy nem a birodalmi fővárosban építette, ami szokatlan volt ebben a korban. Egy kis történelem, hogy miről is olvasok. Nobunaga egy olyan családban nőtt fel, ahol a család rendelkezett némi vagyonnal és föld területtel (apja katonai kormányzó volt), de ez elenyésző volt. Nobunaga egész élete a háborúskodásról szólt, 48 éves korában halt meg váratlanul, amíg viszont élt, Japán nagy részét meghódította. Utóda nem más  lett, mint Tojotoda Hidejosi, aki Nobunaga ,,álmát megvalósította, elfoglalta egész Japánt. Ő vezette be a ,,si nó kó só”-t is, a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti elkülönítést, amit a lehető legnagyobb szigorral ellenőriztek. Felmérte az ország földjeit a legnagyobb részletességgel) ezt nevezték ,,kencsi”-nek. Azonban nem csak a földeket mérte fel, hanem a szállítás és a kereskedelem fellendítése érdekében megszüntette az országúti ellenőrző pontokat. A bányászat fejlesztését is támogatta, tovább növelve az ország gazdaságát. Összességében Nobunaga, Hidejosi és Tokugava Iejaszu hárman hozták létre Japánban a  központi kormányzást továbbá az erős japán államot, amely 1868-ig tartott. Nos, ezekről az emberekről szól a könyv. Kb. 85%-ban valós történelmi tényeket dolgoz fel, imádok utána olvasni egy könyv vagy film eredetének. Ilyenkor nagyon mélyen beletudom ásni magam a részletekbe is, mert megszeretném érteni a  dolgokat és nem csak eszetlenül olvasni. Elképesztő, hogy mennyire logikusan fel van építve egy-egy csata, és hogy mit figyelembe nem vettek egy-egy harc folyamán. A logikus gondolkodás mellett a hihetetlen jó stratégiai döntések is tetszettek eddig a könyvben. Az első könyv 831 oldalas volt, a második pedig 574. de nem lehet letenni. 

Az első könyv eleje nem tűnik annyira izgalmasnak, de utána nagyon beindul… Emlékszem elsőre a szentesi könyvtárból vettem ki a könyvet, később pedig amikor megkérdezték minek örülnék a legjobban valamely eseméyn kapcsán (születésnap vagy karácsony), ezt a két könyvet kértem. Így magaménak tudhatom, ahogy a Muszasi könyvsorozatot is, ami szintén Josikava Eidzsi munkásságát és tollát dicséri. És hogy ezután a könyv után mi lesz a következő? Biztosan  olyan könyvet fogok olvasni ami a szamurájokról szól, vagy csak sima történelmi könyvet Japánról, vagy most nem is olyan rég találtam rá egy könyvre ami a japán kard készítéséről szól, de az is lehet hogy újra elkezdem az 5 kötetes Muszasit, amit szintén nagyon imádok. Persze ez még messzire van, most a jelenre koncentrálok és a Taiko-ra, melynek minden egyes lapját, mondatát, történetét próbálom magamba szippantani. :) Tehát a tegnap délutánom ekörül a könyv körül forgott, majd fürdés és elkezdtem körmöt festeni, végül Mackóval összebújósan az agymenőkkel zártuk le a napot. Foglalkozni kell olykor saját magunkkal is, bár miközben kényeztettem magam a könyvolvasás közben fagyi evéssel, vagy, hogy megkértem, hogy Mackó mossa meg a hajam, ezerszer éreztem rosszul magam, hogy én most ezeket a dolgokat csinálnom ahelyett, hogy a figyelmem 100%-osan rá fordítsam és hogy vele foglalkozzak. Közben beszélgettem vele is, de most első körben magamra összpontosítottam. Aztán persze belegondoltam olyan dolgokba is, hogy most kell kiélveznem minden percét ezeknek a délutánoknak/estéknek, hiszen ha egyszer mi is család leszünk egy vagy több gyerkőccel, akkor bizony örülni fogok, ha egy hónapban jut időm két oldalt olvasni a mesekönyvön kívül, mert gondolom Trónok harcán nem nőhet fel a gyerek. Vagy ki tudja… :) Lehet túl reagáltam a dolgot picit, de nagyon jó volt a tegnap délután.

Eső mentes délutánt mindenkinek. :)