2015. szeptember 24., csütörtök

Egy, két, há, NÉÉÉÉGY!



Számomra hihetetlen ez a nap, borzasztóan vártam. Rengeteget agyaltam rajta, hogy mivel tehetném Mackóm napját szebbé, mivel lephetném meg… Negyedik éve vagyunk együtt. Minden évben megpróbáltam valami különlegességet alkotni vagy meglepni Mackómat. Az első évben kisvideót készítettem neki rólunk, a második évben főztem, a harmadik évben egy számomra nagyon kedves volt kolléganő festményét ajándékoztuk végül egymásnak (3 képről van szó, ami nem átlagos) és egy még talonban van a 4. kép, amiről megbeszéltük nemrég, hogy azzal majd jövőre fogjuk megajándékozni magunkat, mert akkor válik talán aktuálissá a kép témája. Most a negyedik év napján, egy bejegyzéssel indítok, hogy honnan jutottunk el idáig.
Két szomorú esemény is történt abban az évben, amikor mi megismertük egymást. Kicsit próbáltam magamhoz térni lelkileg, és feldolgozni bizonyos dolgokat magamban. Nem akartam senkit se magam mellett tudni. Mackó rám írt egy oldalon, ahol magamról is kellett írni ezt azt. Őt az a részem fogta meg a legjobban, hogy rajongok a Shinkendoért (ami nem más mint a tradicionális  japán szamuráj kardvívás –megrögzött módon rajongtam és rajongok japánért-). Tehát írtam magamról, hogy mennyire szeretnék Shinkendora járni. Rám írt… ,,mi az a Shinkendo?” Elkezdtünk barátilag beszélgetni, egyre több mindenbe avattam be, elmeséltem az összes (3) félelmem is neki (ez a későbbiekben lesz fontos):
Rettegek a hidakon –gyalog, kerékpárral….-
Rettegek a galamboktól és az annál nagyobb madaraktól, kivétel a strucc
Rettegek a magasságtól, bár már kezdem leküzdeni.
Előállt egyszer csak Mackóm azzal, hogy találkozzunk az augusztusi tűzijátékon. Lemondtam az utolsó percben (SZEGEDEN a rakparton…), nem volt kedvem találkozni… Majd egy újabb próbálkozása volt Szeptember 17-én. Ekkor már találkoztunk elsőre. Ő szervezte a programot, nem tudtam mi vár rám. Felvitt a Szent István téri VÍZTORONY LEGTETEJÉRE! IGEN MAGASBA! És még megkérdezte, hogy ,,ugye nem félsz?” Persze hogy félek, még egy ilyen kérdést felteszel, elharapom a torkodat…tőből. ,,De egy kicsit”… majd megnyugtatott, mondta hogy fogjam meg a kezét és ha úgy érzem menjek apránként a széléig…közben mögöttem tódultak volna az emberek  kifelé, én meg ott ragadtam az ajtóba…sikítani szerettem volna…de szépen fokozatosan kimerészkedtem a víztorony szélének a korlátjához Itt készült rólunk a leges legelső fotó…



ugye mennyire természetes a mosolyom? Tiszta én vagyok, magabiztos és fülig érő  mosollyal. És még a fenekét se tudtam megvizslatni, pedig megengedte előtte, mondván neki van Kelet-Európa legszebb férfi s*gge.. (amúgy tényleg), de akkor pont nem úgy öltözött, hogy bármit is kitudtam volna venni a vonalából…
Ezután a fergeteges program után, ami azért nagyon jó volt abból a szempontból, hogy gyönyörű volt a kilátás…ÁTSÉTÁLTUNK Újszegedre…a HÍDON! A HÍDON repkedtek körülöttünk a GALAMBOK és a SIRÁLYOK! Hát na, gondoltam, ez most tuti kínozni akar engem, amiért lemondtam az augusztus 20.-át... Hihetetlen, de nem is dörrent el az első csók aznap…Tehát ez volt az első találkozásunk, az összes félelmemmel szembesültem egy randi alatt és még azt is mondta, hogy milyen koszos lett a lábam...de amúgy meg nagyon jó társalgó partner volt, egy csomót nevettünk. Afélelmeimtől eltekintve volt Benne valami. A második találkozásunk annál viccesebb volt. Átjött Szentesre. Elvittem a tiszai strandra, KISÉTÁLTAM vele meg még vissza is. Mire visszaértünk, besötétedett. A ligetben leültünk beszélgetni, majd beetettem, hogy valaki figyel minket és, hogy szatírok vannak a ligetben, meg hogy hallja-e a neszt, amit utána már tényleg hallott… :D (akkor amúgy tényleg volt 2 szatír is). :D Nagyon vicces volt, ahogy futott előttem. Állítása szerint, én is bevoltam tojva… hahaha…  ezt követően álmaim lovagja beletenyerelt egy macska kakába, amivel állítás szerint, tényleg VÉLETLEN… milyen már... megfogta a fenekem… ! Ezek után sem hagytam ott és nem mentem el egy ivóba (tetszik két napja ez a szó) :D és kértem a csapostól egy korsó barna sört (mintha szoktam volna…).  Inkább megmostuk a kezét a Zsoldos kútjánál és elmentünk a Görög sarokhoz. Beszéltünk egymással szemben a kiülőn. ÉS megvakarta a fülem tövét valahogy, mint még senki! Nem is tudom hogyan jött ez a hirtelen finom, védelmező érintés. NA ITT MEGVÁLTOZOTT MINDEN, DE TÉNYLEG MINDEN! Az első gondolatom az volt, hogy Ő LESZ A FÉRJEM! (és ezt vegye mindenki teljesen komolyan)! A második, hogy de gyengéd, de jó, kell nekem, hogy csinálja?! Elcsattant az első csók, ahogy abba hagyta a vakarást és nem tudom, hogy hogyan történhetett, de hirtelen eltelt egy szempillantás alatt az idő, és neki mennie kellett az utolsó busszal... Gondolom mindez nem a mágikus elvarázsolt macskakakának volt köszönhető. A boldogságban úsztam, és azt se tudtam mit csinálok. Annyira el voltam varázsolva, hogy ahogy mentem haza, biciklivel belehajtottam egy közepesen mély árokba, és összevissza vertem magam, fél percig csak nyüszögtem az árokban... Attól a naptól fogva a mai napig csillogó szemekkel tudok róla mesélni, mint egy szuperhősről, egy bálványról, az én Mackómról.


Ezalatt a 4 év alatt rengeteg minden történt, munkahelyet váltottam, ő is. Megcsináltam ötösre a beadandóit, lediplomázott másodjára, összeköltöztünk, a km/h 99999-nél pont egy közös utazás során váltott át 00000-ra a Ladájában. A rosszban is velem volt végig, amikor elütöttek autóval az unokatesója esküvőjén, és akkor is, amikor úgy éreztem tényleg minden/mindenki összefogott ellenem. Bármilyen helyzetbe is kerültünk mindig az hajtott minket, hogy boldoggá tegyük a másikat, megoldjuk közösen a problémákat és minél több dolgot csináljunk együtt, hiszen ezért vagyunk egy pár. Csomó emlék, nevetés, bújás, csínytevés, bolondozás, ölelés...Kitaláljuk egymás gondolatát azonnal egy pillantásból is. Ő a megtestesült ZEN az életemben, aki a heves temperamentumos énem, ha nem is pillanatok alatt, de 2-3 perc alatt le tudja  nyugtatni, ez főleg havonta egyszer fordul…buta hormonok…

Igazából szavakkal el nem tudom mondani, hogy mit jelent nekem ez a 4 év és Ő!
Három szóban csak az jut az eszembe, hogy: Köszönöm Neked Mackó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése