Tegnapi nap délutánja és estéje szinte csak rólam szólt.
Elfelejtettem, hogy hol raktam le a könyvet, így egy
részt teljesen újra kellett kezdenem. Csak olvastam, csak olvastam, újra ismerős
lett minden szereplő, újra minden helyszín kirajzolódott előttem, mindenkit újra
magam előtt láttam,
ahogy azt eredetileg elképzeltem.
Mackó ezidő alatt gépezett, néha néha tudat alatt adtam életjelet magamról, egy hangosra sikeredett HÜMM vagy egy AZTAAA és egy LOL kíséretében. Persze a fele alkalomnál én lepődtem meg, hogy a saját reakciómon ő meglepődött. Nem is tudtam, hogy éppen mi csúszott ki a számon. Elvoltam a világomban, a középkori japánban ahol éppen Himeji várkastélyt építették (ez a könyvben valós történelmi elem) ezt a kastélyt ma is a japán várépítészet ,,gyöngyszemének" is nevezik.
Oda Nobunaga pont olyan kastélyt szeretett volna építtetni, ami minden képzeletet felülmúl és az útókor is beszél róla, és ami a legfurcsább, hogy nem a birodalmi fővárosban építette, ami szokatlan volt ebben a korban. Egy kis történelem, hogy miről is olvasok. Nobunaga egy olyan családban nőtt fel, ahol a család rendelkezett némi vagyonnal és föld területtel (apja katonai kormányzó volt), de ez elenyésző volt. Nobunaga egész élete a háborúskodásról szólt, 48 éves korában halt meg váratlanul, amíg viszont élt, Japán nagy részét meghódította. Utóda nem más lett, mint Tojotoda Hidejosi, aki Nobunaga ,,álmát megvalósította, elfoglalta egész Japánt. Ő vezette be a ,,si nó kó só”-t is, a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti elkülönítést, amit a lehető legnagyobb szigorral ellenőriztek. Felmérte az ország földjeit a legnagyobb részletességgel) ezt nevezték ,,kencsi”-nek. Azonban nem csak a földeket mérte fel, hanem a szállítás és a kereskedelem fellendítése érdekében megszüntette az országúti ellenőrző pontokat. A bányászat fejlesztését is támogatta, tovább növelve az ország gazdaságát. Összességében Nobunaga, Hidejosi és Tokugava Iejaszu hárman hozták létre Japánban a központi kormányzást továbbá az erős japán államot, amely 1868-ig tartott. Nos, ezekről az emberekről szól a könyv. Kb. 85%-ban valós történelmi tényeket dolgoz fel, imádok utána olvasni egy könyv vagy film eredetének. Ilyenkor nagyon mélyen beletudom ásni magam a részletekbe is, mert megszeretném érteni a dolgokat és nem csak eszetlenül olvasni. Elképesztő, hogy mennyire logikusan fel van építve egy-egy csata, és hogy mit figyelembe nem vettek egy-egy harc folyamán. A logikus gondolkodás mellett a hihetetlen jó stratégiai döntések is tetszettek eddig a könyvben. Az első könyv 831 oldalas volt, a második pedig 574. de nem lehet letenni.
Mackó ezidő alatt gépezett, néha néha tudat alatt adtam életjelet magamról, egy hangosra sikeredett HÜMM vagy egy AZTAAA és egy LOL kíséretében. Persze a fele alkalomnál én lepődtem meg, hogy a saját reakciómon ő meglepődött. Nem is tudtam, hogy éppen mi csúszott ki a számon. Elvoltam a világomban, a középkori japánban ahol éppen Himeji várkastélyt építették (ez a könyvben valós történelmi elem) ezt a kastélyt ma is a japán várépítészet ,,gyöngyszemének" is nevezik.
Oda Nobunaga pont olyan kastélyt szeretett volna építtetni, ami minden képzeletet felülmúl és az útókor is beszél róla, és ami a legfurcsább, hogy nem a birodalmi fővárosban építette, ami szokatlan volt ebben a korban. Egy kis történelem, hogy miről is olvasok. Nobunaga egy olyan családban nőtt fel, ahol a család rendelkezett némi vagyonnal és föld területtel (apja katonai kormányzó volt), de ez elenyésző volt. Nobunaga egész élete a háborúskodásról szólt, 48 éves korában halt meg váratlanul, amíg viszont élt, Japán nagy részét meghódította. Utóda nem más lett, mint Tojotoda Hidejosi, aki Nobunaga ,,álmát megvalósította, elfoglalta egész Japánt. Ő vezette be a ,,si nó kó só”-t is, a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti elkülönítést, amit a lehető legnagyobb szigorral ellenőriztek. Felmérte az ország földjeit a legnagyobb részletességgel) ezt nevezték ,,kencsi”-nek. Azonban nem csak a földeket mérte fel, hanem a szállítás és a kereskedelem fellendítése érdekében megszüntette az országúti ellenőrző pontokat. A bányászat fejlesztését is támogatta, tovább növelve az ország gazdaságát. Összességében Nobunaga, Hidejosi és Tokugava Iejaszu hárman hozták létre Japánban a központi kormányzást továbbá az erős japán államot, amely 1868-ig tartott. Nos, ezekről az emberekről szól a könyv. Kb. 85%-ban valós történelmi tényeket dolgoz fel, imádok utána olvasni egy könyv vagy film eredetének. Ilyenkor nagyon mélyen beletudom ásni magam a részletekbe is, mert megszeretném érteni a dolgokat és nem csak eszetlenül olvasni. Elképesztő, hogy mennyire logikusan fel van építve egy-egy csata, és hogy mit figyelembe nem vettek egy-egy harc folyamán. A logikus gondolkodás mellett a hihetetlen jó stratégiai döntések is tetszettek eddig a könyvben. Az első könyv 831 oldalas volt, a második pedig 574. de nem lehet letenni.
Az első könyv eleje nem tűnik annyira
izgalmasnak, de utána nagyon beindul… Emlékszem elsőre
a szentesi könyvtárból vettem ki a könyvet, később
pedig amikor megkérdezték minek örülnék a legjobban valamely eseméyn kapcsán (születésnap vagy karácsony), ezt a két könyvet kértem. Így magaménak tudhatom, ahogy a
Muszasi könyvsorozatot
is, ami szintén
Josikava Eidzsi munkásságát és tollát dicséri. És hogy ezután a könyv után mi
lesz a következő? Biztosan
olyan könyvet
fogok olvasni ami a szamurájokról
szól,
vagy csak sima történelmi könyvet Japánról, vagy most nem is
olyan rég
találtam
rá
egy könyvre
ami a japán
kard készítéséről
szól, de az is lehet hogy újra elkezdem az 5 kötetes Muszasit, amit szintén nagyon imádok.
Persze ez még
messzire van, most a jelenre koncentrálok és
a Taiko-ra, melynek minden egyes lapját, mondatát,
történetét próbálom magamba
szippantani. :) Tehát
a tegnap délutánom ekörül a könyv körül forgott, majd fürdés és elkezdtem körmöt festeni, végül
Mackóval összebújósan az agymenőkkel zártuk le a
napot. Foglalkozni kell olykor saját magunkkal is, bár miközben kényeztettem
magam a könyvolvasás közben fagyi evéssel, vagy, hogy megkértem, hogy Mackó
mossa meg a hajam, ezerszer éreztem rosszul magam, hogy én most ezeket a
dolgokat csinálnom ahelyett, hogy a figyelmem 100%-osan rá fordítsam és hogy
vele foglalkozzak. Közben beszélgettem vele is, de most első
körben magamra összpontosítottam. Aztán persze belegondoltam olyan dolgokba is,
hogy most kell kiélveznem minden percét ezeknek a délutánoknak/estéknek, hiszen
ha egyszer mi is család leszünk egy vagy több gyerkőccel,
akkor bizony örülni fogok, ha egy hónapban jut időm
két oldalt olvasni a mesekönyvön kívül, mert gondolom Trónok harcán nem nőhet
fel a gyerek. Vagy ki tudja… :) Lehet túl reagáltam
a dolgot picit, de nagyon jó volt a tegnap délután.
Eső
mentes délutánt mindenkinek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése