Ismét irány Szentesre :)

Újra eljött a péntek, megyünk haza Szentesre. Alig várom, kicsit elszakadni Szegedtől, itt hagyni a várost. Rengeteg változás történt/fog történni, amit ki kell beszélni anyummal kellően. Az unokatesómnak Ádikának (aki annyit jelent gyermekkorom óta számomra, mintha a testvérem lenne) 9-én volt a névnapja, anyunak pedig holnap lesz. Így ünnepelni fogunk, de nem csak őket kettőjüket,  hanem az elmaradt névnapokat/születésnapokat is bepótoljuk a családban. Tehát a hétvégén lesz ünneplés, vigadalom és remélem jó idő :) Lesz sütés/főzés, séta, móka és kacagás. Végre láthatjuk unokatesómékat és az imádnivaló gyerkőceiket, akikkel szerintem áprilisban találkoztunk utoljára. A Squash témára nem merek határozottan gondolni, ugyanis szerintem már 2 hónapja nem jön össze, akié a hely, az szabadságon volt egy hosszabb időre. Nem adjuk fel ettől függetlenül, csak nem élem bele teljesen magam, bármennyire szeretnék is már menni.  Elterveztem rengeteg dolgot a hétvégére még. Köztük azt, hogy ha idő engedné, akkor megcsinálnám az őszi ajtó díszt. Valami olyasmire gondoltam, hogy terméseket fogok felragasztani az alapra. A termések amikre gondoltam: dió, mogyoró, ha találok bár nem biztos csipkebogyó, aszalt alma szelet, csillagánizs, gesztenye… Tehát elképzelés van. Azért is lenne jó, ha erre lenne idő, mert itt Szegeden még nincs ragasztópisztolyom, csak otthon Szentesen. Valamit jó lenne alkotni, ősziesíteni a dekorációt. Az a baj velem, hogy nagyon sok ötletem lenne, kézügyességem viszont nem sok van, tehát maradnak az egyszerű dolgok. Nagyon furcsa, hogy ennyire hirtelen berobbant az ősz, a hideg nyirkos, nyálkás, esős gusztustalan ősz.

Pedig valamelyik nap annyira szuper volt az idő, igazi vén asszonyok nyara volt. Sütött a nap, felhő egy darab nem volt az égen, de az a kellemes 23 fok megvolt. Eszméletlen jó volt benne bicajozni. Elméletileg hétvégére megint jó időt mondanak, én szeretném és várom is már… Akkor biztos kibicajoznánk a Tiszára is, vagy csak úgy a városban, biztos többet mászkálnánk kint.Viszont várom már a sütőtök szezont, annyira finom tökös mákos sütemény receptem van (annak ellenére szeretem ezt a süteményt, hogy nem szeretem a mákot annyira és a tököt sem). Mivel még a sütőtökre várni kell egy ici-picit, a hétvégén teljesen mást fogunk sütni. Az új receptem biztos kipróbálom, ami nem lesz más, mint a Samoa.

Amerikában a cserkészlányok sütik ezt a teasüteményt, és ezt árulják. Én sehol nem láttam magyar receptet, tehát bevetettem az amerikai kapcsolatomat és kaptam egy original receptet. Ezután lefordítottam és átváltottam a mértékegységeket…ezt a süteményt egy hete meg szeretném sütni, tehát most már nincs mese, bele kell vágni, főleg úgy, hoyg Mackó nyaggat is érte már, hogy jó lenne ha sütnék. Szegény ártatlan kismackó... teljesen szívtelennek érzem magam, amiért nem sütök neki még egy kis süteményt sem. De majd most! A Samoa egy teasütemény, amit pirított kókusz és karamella keverékével megkenünk, az alját csokiba mártjuk , és a tetejét hosszanti irányban lecsurgatjuk. Nos ez lesz otthonra a névnapi sütemény. Anyum névnapi bulijára pedig mivel szilva szezon van, egy szintén új, szilvás süteményt fogok/fogunk Mackóval elkészíteni, a másik féle süteményt a sósat pedig még nem döntöttük el. Tehát sütkérezni fogok a hétvégén+ alkotni. Az biztos, hogy élmény dús hétvége lesz a mostani, tehát Hétfőn élménybeszámolóval jövök.

Kellemes napsütéses hétvégét kívánok mindenkinek! :)