Pihenős hétvége és hét kezdés

 Pénteken mivel nem volt annyira jó idő, autóval mentünk a Gringos nevezetű Mexikói étterembe. Megünnepeltük Mackóm unokatesójának a születésnapját. Nem hazudtoltam meg magam, rengeteg étel szimpatikus volt, de maradtam a jól bevált quasadilla-nál. Nem volt rossz választás most sem, azonban nagyon szárazra sütötték. Kivolt a széle teljesen száradva, így azzal megkellett küzdenem, viszont a mártások hozzá mennyeien finomra sikerültek, főleg a guacamole  (avokádóból készült krém). Általában nagyon sótlan és ízetlen, viszont most nagyon finom volt.

Hétvégére csak azt kértem, hogy pihenjem ki magam. Erre szombaton arra keltem, hogy 5 órakor nyüszít, sír a szomszéd kiskutya, aki egy hete van a családnál. Akár hozzá is szokhattam volna, hogy sír, de én még kutyát ennyire hisztérikusan sírni nem hallottam...így nem is szoktam hozzá... Tényleg már szinte rendellenes módon nyafog. Életemben nem tapasztaltam azt, hogy ennyire van ki egy kutya, pedig nekem is van egy Benőm aki szintén volt kicsi, és volt már dolgom pár kölyök kutyával is.

 Ha akartam volna sem tudtam volna visszaaludni, totálisan kiverte a szememből az álmot. Úgy gondoltam fél7kor hogy visszabújok Mackóhoz, úgy éreztem, hogy kicsit bóbiskolok elfelé, HÁTHA. Éppen meg is indultam volna a nappalinkból a hálóba, amikor ugyanennek a szomszédnak, megszólalt a riasztója… Hosszú percekig csak vinnyogott. Kell ennél több? Hát nem. Legszívesebben ma hajnalban csengettem volna hozzájuk és olyan kellemes állatot vittem volna és szólaltattam volna meg nekik, mint a bőgőmajom üvöltése, ami ugye 5 km-es körzetben is hallatszik. Biztos annyira toleránsan fogadtak volna. De arra még azóta sem jöttem rá, hogy mi a francért nem lehet néha kimenni ahhoz a kutyához megvigasztalni, főleg hogy édesanya hivatásos anya, aki egész nap vásárol meg otthon van,mert megteheti. Biztos azért, nem megy ki, mert annyira jó a szigetelésük… Szóval a szombat reggelem úgy indult, hogy méregduda voltam, és nem a kiskutyára aki nem nagyobb mint egy közepes patkány, igen hosszra sem, ugyanis tacskó... Estére pedig úgy éreztem, hogy beteg vagyok... Fájt a hátam, a hasam meg gyengének éreztem magam. Na mondom szép, itt van végem, jön az ápoló sereg.

Jött is, Mackókám édes volt, ápolt, bebugyolált, főzött nekem teát, és pihenésre kötelezett.  Tegnap már jobban éreztem magam, főztem Mackóval (finom húslevest, másodiknak petrezselymes burgonyát és sörben sült fokhagymás chilis csirkemellet).A leves 95%-ban ugyanolyan volt mint anyué, nagyon büszke voltam rá. 100%-osan soha nem lesz olyan finom, de Mackótól bezsebeltem érte az elismerést rendesen. A második is nagyon finom volt, de nem készült egyikről sem kép, mert túlságosan is éhesek voltunk. :D Délután Mackó kiment horgászni, én meg megint elkezdtem szenvedni. Annyira fájt mindenem, hogy konkrétan tényleg azt hittem, hogy kiteszem a taccsot, de szerencsére nem. Egy kis pihenés és jobban lettem. Mackó este filmet akart nézni, ráadásul Western filmet, hirtelen eszembe jutott, hogy az Új Csapás (Jackie Chan és a törött orrú szöszi pasi játszik benne, aki a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt-ban is szerepelt) az vígjáték és nem az a klasszikus vinnyogós western film, amiket valljunk be én annyira kedvelek. Ő még nem látta, így azt néztük meg este összebújósan, nagyon aranyos volt Mackó, hatalmasakat nevetett a filmen, aztán mondtam neki, hogy van egy második része is, a Londoni csapás. Azt majd ezen a héten fogjuk nézni. Tehát összességében pihentünk a hétvégén, mégis olyan jól esett volna ma egy kicsit tovább durmolni. Olyan szomorú, nyálkás, hűvös az idő, ma is jut talán olyan fantasztikus dolgokra idő (ami tavasztól őszig biztos nem jellemző rám), mint az egyik kedvenc könyvem olvasásának folytatása (Taiko). A második könyvnél tartok, annak is a végénél, isteni. Josikava Eidzsi írta a könyvet, mely a 16. századi Japán birodalomról szól, ami nem mást dolgoz fel, mint a káoszt és a háborús időket. A főszereplő egy alacsony sorból felemelkedő fiúcskáról, Hijosiról szól,valamint neki elszánt küzdelméről az életben maradásért, az emberség megőrzéséért és a dicsőséges út kitaposásáért, avagy hogyan lesz a kis cérnaárús fiúból karizmatikus, éles elméjű, rettentően bölcs hadvezér. Teával, zenével, egy kis pokrócal beburkolózva pici keksszel vagy gyümölccsel, felbecsülhetetlen.  Ezt terveztem be, remélem nem jön közbe semmi :)

Kellemes hétkezdést kívánok mindenkinek!