Október...

Hihetetlen hogy repül az idő... Még csak most kezdtünk neki a tanévnek, és máris eltelt egy hónap. Gyönyörű az idő. Tegnap ahogy kiléptünk a bejárati ajtón érezhető volt egyből, hogy valaki már begyújtott. Egyre többen vannak a helyközi járaton is a reggeli hideg miatt. Meglepődtem, de elkezdett fűteni a buszos is. Csodálkoztam rajta, hiszen tavaly a legnagyobb hidegben is jégvirágos volt a busz ablaka, nem fűtöttek egyáltalán. Össze voltunk fonódva Mackóval, melegítettük egymást mindig.  Kellemes meglepetés volt a mai meleg a buszon, remélem ki is fog tartani. Itt az ősz, ilyenkor döbben rá az ember, amikor eljönnek ezek a csípős reggeli hidegek. Hamarabb kell kelni, hamarabb kell készülődni az elinduláshoz (nálunk legalábbis biztosan). Lassan sötétben kelünk és sötétben érünk haza. Kiábrándító valahol. Máris a májust várom, de kiegyezek az áprilisban is (a hőmérséklet miatt). Ez a mostani időszak is valamilyen szempontból rettentően csodás. Ellehet kezdeni készülődni a télre, én már elkezdtem gondolkozni azon, hogy kinek mit kellene majd venni pl. Karácsonyra, odafigyelni a jelekre, hogy ki minek örülne a legjobban, kinek milyen vágya van. Szeretek előre gondolni, hogy ne a nagy dömpingbe kapkodjam a fejem és bolonduljak meg. Nem akarok és gyűlölök úgy vásárolni, ahogyan azt néhány ember ilyenkor teszi: ,,jó lesz az a kozmetikum, kap valamit, örüljön neki”. Sajnos az ismerőseim körében is vannak ilyenek, akik így gondolkoznak ahelyett, hogy egy kicsit oda figyelnének a másikra. Szeretem, ha novemberre letisztul bennem minden, a menüt, a sütiket és az ajándékot illetően egyaránt. Persze alig várom, hogy díszítsem majd a lakást Mackóval, kikerüljenek a girlandok és a díszek, de majd két hónap múlva. Nem kell siettetni az időt, repül az magától. Addig próbálom az ősz minden szépségét kiélvezni. Olyan fantasztikus lenne sétálni a napsütéses időben kézen fogva Mackóval, az összesöprögetett falevelekbe belegázolni, rugdosni, dobálni és eloldalogni a helyszínről. Sálat venni, gyertyát gyújtani, beburkolózva összebújósan teát szürcsölni, mellényben előkészíteni a kertet jövőre, almás lepényt sütni, könyvet olvasni, alkotni.... Egyre jobban sárgulnak/pirosodnak a fákon a levelek, ha tehetném, a fa alá feküdnék és gyönyörködnék a színekben, ahogy a napsugár átsüt a ritkásodó ágakon. Az ősz szépségét meglátni és élvezni, gyűjtögetni diót, mogyorót, későbbiekben csipkebogyót. Az ősznek ezt az oldalát szeretem, és pont erről az őszről ábrándoztunk tegnap, amikor készítettük a vacsorát, és lám, itt van. A vacsoráról: A kenyér nem volt éppen tegnapi, de kidobni nagyon sajnáltam volna. Jött az ötlet, hogy készítsünk melegszendvicset, egy kicsit másként a megszokottól. 

Akkor vagyok főzés/sütés terén a legkreatívabb, amikor vagy szavatosság lejáratához közeli termékkel találom szembe magam, vagy pusztán nincs kedvem elmenni a boltba és az otthon levő dolgokból próbálok kitalálni valamit. Nos így jött ez a melegszendvics is. Volt vödrös tejfölünk, aminek a fele megvolt még. Rövid időn belül meg kellett volna enni, így a tejfölt kikavartuk 3 nagy főtt tojással (a tojást, a sajtreszelő nagy lyukán lereszeltünk), sóval, borssal, mustárral, felkockázott sonkával, én az enyémbe karikáztam zöldhagymát is (Mackómék nem bírják a hagymát). Megkentük a kenyeret vele, sajtot reszeltünk rá, és beraktuk sülni a sütőbe. Miután kivettük a sütőből, én az enyémre tettem még rukkola salátát, és ettem hozzá a saját koktélparadicsomunkból is. Egyszerű, nagyon finom, és egyáltalán nincs tejföl íze a ,,krémnek”.

A tejföl elfogyott, a megmaradt teljes kiőrlésű kenyeret pedig felkockáztam, sütőlemezre tettem, és az volt a tervem, hogyha megszárad, ledarálom, így lett volna teljes kiőrlésű morzsám a husikhoz. Tisztára egészségesek leszünk. Próbálok úgy élni Mackóval, hogy minél kevesebb mindent dobjunk ki, odafigyelni arra, hogy bizonyos dolgokat újra fel lehet használni, így kímélve a pénztárcánkat és, ha nagyban gondolkozok a környezetünket is. Azonban a nagy morzsából szó szerint nem lett végül semmi. Szomorú is voltam miatta. Hogy megóvjam a kenyeret a legyektől meg bármi mástól, beraktam a tepsit a sütőbe, és nem szóltam senkinek, mondván majd ma ha kell egy kicsit rápirítok és le is darálom. Nos anyósom időközben megkívánta a bejglit… és sütött is… előmelegítette a sütőt, és nem nézett be a sütőbe, hogy van-e egyáltalán tepsi bent. Nos szénné égett a morzsának szánt kenyerem. De majd legközelebb még  a molinóra is kifogom függeszteni.

Alig várom, hogy haza érjen Mackó és mehessünk ebbe a gyönyörű időbe bicajozni vagy sétálni... Bár sanszos, hogy menni akar majd a ,,kormányülésre” így olyan fantasztikus és élvezetes dolgokat hagy rám, mint a pakolás... Ugyanis holnap irány SZENTESRE 3 hét után. Nem is tudom, ki várja a legjobban. :)

Napsütéses napot mindenkinek!