Az első bagel...

Tegnapi nap folyamán nem találtam a töklekvárhoz narancsot, pedig írt bele a recept. Mindent megtettem, de sehol nem találtam, ahol igen, ott pedig annyira rosszul nézett ki, hogy úgy gondoltam, hogy fölöslegesen nem akarok pénzt kidobni, főleg hogy nem is annyira olcsó még a narancs. Vettem már narancsot idén, és nagyon megosztó volt. Vagy őrületesen finomat és lédúsat sikerült kifognom, vagy olyat, aminek semmi leve nem volt. Tehát egy kicsit óvatosabb vagyok még a narancs vásárlással. Mackónak még egy boltba nem volt már kedve bemenni, így próbált meggyőzni arról, hogy koncentráljak inkább a BAGEL-re, túl nagy falat lenne nekem, ha a sütőtök lekvárt is elkészíteném meg a baget is. Jah persze túl nagy falat… :) spontán csak jobban megmozgatta a bagel gondolata, de nincs gond, majd ma elkészítem, úgyis sör nap van ma. Ilyenkor szoktam összepakolni a szobánkat, olykor takarítani (ami teljesen nem normális módon este 9-10 között jön rám) süteményt sütni, és ma lekvárt készíteni. Anyósom megkértem, hogy süssön elő nekem két tököt, mire haza érek, úgyhogy ma sem fogok unatkozni. De a tegnapi bagel… Rosszabbra számítottam. Mackó megígérte, hogy segíteni fog nekem, így nem készítettem elő semmit, majd összedolgozunk, mint mindig. Este 6 órakor úgy gondoltam, hogy kezdjünk is hozzá. Csörög a telefon… Tesója hívta Amerikából. Nos igazából két órával később rakták le a telefont, amikor már készen is lettek a kis zsömléim… Volt szentségelés, kapkodás, idegösszeroppanás és csodálkozás a sütésem során. Az eredeti recept 60 dkg lisztet írt, és azt írták, hogy ebből a mennyiségből 16 darab bagel lesz. Én elszörnyülködtem, hogy nekünk nem kell annyi… elég lesz a fele mennyiség is. Aham… a fele mennyiségből lett kemény 5 (!) darab, ami kb. akkora, mint egy kisebb ököl. Igazából az alját totálisan le kellett vágnom. Sosem szeretek sütőpapírral sütni (inkább kenegetni szoktam a tepsit). De most mivel annyira jót szerettem volna készíteni, még abba is belementem, hogy sütőpapírt használjak. Hiba volt. Lehet az én butaságom volt, hogy nem olajoztam le a sütőpapírt (de nem is írta a recept) annyira leragadt az alja, hogy lehetetlen küldetés volt leszedegetni a papírt az aljáról, muszáj voltam levágni róla. Ennyit a sütőpapírról, most annyira megsértődtem rá, hogy egy félévig megint nem veszem elő (talán a nyugdíjas éveinkig elfogy ez a tekercs). 40 percet írt sütési időnek az első recept, hát igazából megsült az már 20 perc alatt is, ott kuporodtam végig a sütő előtt, amíg meg nem sült, mint amikor az első önálló barátfülémet készítettem, szét nyílik-e vagy sem. Nos, ennél azt vártam volna, hogy megkel, vagy nem tudom, de nem azt, hogy akkora is marad, mint ahogy beteszem. Valamit elrontottam azon agyaltam 5 perc után, később pedig már ,,VALAMIT NAGYON elrontottam”. Nem fűztem sok reményt az egészhez, de nyugtattam magam azzal, hogy nem baj, van még egy zsömle anyósomnak, mi meg majd müzlizünk reggel. Kisült, levágtam a sütőpapírról és ráhelyeztem azt az 5 darab bagelt egy tányérra, szépen, mintha versenyre készült volna, és mintha első osztályú pék lennék. Már-már láttam is, hoyg darabját 5 ezerért árulják… :D Bevallom őszintén, semmit nem javított a helyzeten. 

Mackó letette a telefont, és hát szomorúan, de mutattam, hogy ,,tessék, készen lett ez a sz@r finomság, csak rád vár, kóstold meg. Elkészítsem?… Hát én fullos szendvicset készítettem belőle, próbáltam a lehető legjobbat kihozni a dologból. Kellemes csalódás volt, nem volt rossz, talán még finomnak is volt nevezhető, na jó tényleg finom volt... :) De azt is hozzáteszem, hogy csomó hibát követtem el a sütés során, és előkészítés során, lehetett volna kétszer ilyen jó is… Nem volt olyan, mint amit a boltban lehet kapni, viszont utólag nem is bántam, hogy ,,csak” ekkora volt, mert nagyon tömős volt. Végülis ma reggelre elfogyott ez a hatalmas mennyiség, Mackó pedig mondta, hogy süssem újra pénteken vagy szombaton. Másodjára jobban oda fogok figyelni, mindent elő fogok készíteni, és nem felezem a mennyiséget. Lesz amennyi lesz. Maximum meleg szendvicsként végzi. :) Addig nem nyugszom, amíg nem sikerül teljesen jóra elkészíteni (nem a recepttel van a baj), hiszen ha Mackó tesója Karácsonyra haza jön Amerikából, muszáj megmutatnom, hogy tudok jó zsömlét készíteni. Kihívás lesz. :) következőleg már a receptjét is leírom.

Kellemes, eső mentes napot mindenkinek!