Nagyon
eseménydús volt az elmúlt pár nap. Csütörtökön alig vártam, hogy mehessek haza
a suliból, ahogy lejárt a munkaidőm, rohantam a buszra, majd tornázni. Annyira mókás szituációba keveredtem aztán az edzésen… Ahogy
beléptem, észrevettem, hogy többen vagyunk,
mint a legutóbbi alkalommal. Odajött hozzám egy csajszi, Zsóka, akkor
még nem is tudtam a nevét sem. Megkérdezte, hogy én nem a Zrínyi Iskolában
dolgoztam-e?! Mondtam, neki, hogy még most is ott vagyok, de ha már így
felismert, akkor visszakérdeztem, hogy ő egy anyuka netán? Kiderült, hogy nem, ő
is a sulinkban dolgozik... :D Hát kikerekedett a szemem, és persze kérdeztem, hogy
hogyan is lehet ez, aztán mondta, hogy ő a konyhán van. Ők nem hozzánk tartoznak, hanem az NGSZ-hez, így nincs is kontaktunk egymással. Néha látom őket, talán havonta egyszer, ők
viszont rendszerint látnak, amikor megyek a rendszergazdához, Walterhez. Így
felismert, bemutatkoztunk akkor már, jót kacagtunk a helyzeten, és máris jobban vártam, hogy hozzáfogjunk
az edzéshez. Kör edzés volt. 6 féle eszközre voltunk szét osztva kettesével, és
másfél percenként váltottuk más párokkal az eszközöket. Sokkal intenzívebb, húzósabb edzés volt, ahogy közeledtünk a végéhez, egyre nehezebbek voltak a feladatok. Folyt rólam a víz. Eszméletlenül jó érzés volt. Beneveztem a fogyókúrás versenyre is, tehát van ami még jobban ösztönözzön. Karácsony
előtt zárul le ez a verseny, aztán majd januárban újra kezdjük. Kedden fogok
felpattanni a mérlegre itthon, addig próbálok ügyes lenni. Az edzést lezártam
azzal, hogy hazáig futottam, majd gyors beugrottam a tus alá, gyors fürdés,
felöltözés. Még a múltkor megbeszéltük a volt csoporttársaival, hogy
összefutunk, és a vidékiek, ha egy estére is, de lejönnek, és együtt töltünk
egy pár órát. Rekordidő alatt végeztem a készülődéssel, (40 perc alatt mindent
lezavartam) gyors szendvicset csináltam a fiúknak, Balázs isteni
kolbászából :D és mentünk is a belvárosba közösen. A Blues nevű helyre mentünk,
féltem, hogy le fogok állni attól, hogy a tornáról nem mondtam le, de nem így
történt szerencsére.
Voltunk jó
páran, 10 eurós akció keretén belül kértünk Jameson whiskyt. Szuperül elszórakoztunk,
Mackóval elugrottam sült krumplizni is, mert jobbnak láttam, ha eszik egy
kicsit, majd visszamentünk a többiekhez. Végül mikor már csak négyen maradtunk, el
is küldtek a helyről, mert zárás volt. Annyira jól
éreztük magunkat, hogy elmentünk ezután a ZACC-ba, ahol szintén zárásig voltunk,
majd egy harmadik helyre is. Örültünk, hogy már nyitva találunk valamit, de a
VÁR-ból is hamarosan távoznunk kellett. Így úgy döntöttünk, hogy nem bóklászunk
tovább, inkább 3 órakor haza jöttünk. Gyorsan kerestünk egy taxit. Mondtuk a
címet a taxisnak, aki rossz helyre vitt minket... Elvitt egészen kecskés
telepig, majd közöltük, hogy ez nem igazán a jó irány, Joey mondta is, hogy reméli, hogy ezt a kis kitérőt levonja a az árból... a taxis ezután totálisan BUNKÓ volt velünk (nem mintha addig kedves lett volna). Tisztára flegma volt és undok, nagyképű és arcoskodó. Nem is
adtunk neki borravalót, ahogy BATYI mondta azon az estén rengetegszer ,, Verje
bele, mint báttya ángyóba” :D Rengeteget nevettünk az este folyamán, én már
volt, hogy nem kaptam levegőt. Ahogy haza értünk, a fiúk pedig sorba álltak (hárman), és
sikerült megöntözniük a paradicsomjaim… Mindegy, úgyis kidobós már. :D Az este
fő kérdése az volt Balázs részéről, hogy ,,kutya van-e?” Bárhol, bárkinél, bármilyen
helyzetben... Balázs képes lett volna nem nálunk aludni, csak mert Joey
felajánlotta neki, hogy nála nézheti a cartoon network-öt is akár. Végül mindketten nálunk töltötték az éjszakát :D
Hihetetlen karakterek voltak a fiúk… :)
Nagyon jó volt
végre egy kicsit kikapcsolódni, kellett a lelkemnek. Itthon meg persze
anyáskodtam a fiúkkal. Reggel főztünk nekik kávét, hoztam nekik ágyba, aztán
készítettem reggelit, kicsit beszélgettünk utána a főiskolás évekről, végül
délbe elindultak haza.
Szuper volt
velük, és csak sajnálom, hogy ennyire hamar el telt ez a kis idő. Remélem nem jövőre lesz legközelebb ilyen este legközelebb. Tegnap dél
után aztán elkezdett hányingerem lenni, estére eléggé rosszul éreztem már magam. Ma
már nincs hányinger, de köhögök, tüsszögök, nem érzem jól magam annyira, tehát vagy
meghűltem, vagy a nagy puszilkodás során kaptam el valakitől valamit. Vettünk
ma gyümölcsöt, tehát nyomom a vitamint, a teát, és holnap már kutya bajom nem
lesz (reményeim szerint, mert anyósom elkezdte a szadit). :)
Ez volt a
csütörtök és a péntek, ma pedig szuper finom ebédet készítettünk Picimmel,
holnap felteszem a receptet.
Csodás szombatot
mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése