Őrült egy iskolakezdés :)

Aki az oktatás területén dolgozik, biztos nagyon tisztában van azzal a dologgal, hogy az év végi őrületnél egy rosszabb időszak van: az év kezdés. 

Ezernyi nyilatkozatot kell legyártani, fénymásolni, kiszámolni, kiosztani dolgokat, visszakönyörögni dolgokat, behajtani, okoskodni, és kezdeni mindent elölről.  Minden azonnal kell, és minden szinte úgy tűnik, hogy soha nem lesz készen. Egy időben ilyenkor három dolgot csinálni nem nehéz. Beiratkozó van, fénymásolni kell közben, dokumentumot kiadni...sima ügy, azonban: Délre már a ,,kérhetek egy tollat" kérdésre a válasz is nehezen megy. Csak reménykedni tudok abban, hogy nem csak én egyedül élem át ezeket a ,,problémákat" ebben az időszakban. Úgy látszik  hogy nem csak nálam van ilyen dömping, mert más területen is hallom ezt az őrült ziziskedést, és hogy mindenki legalább egy héttel akar öregebb lenni. Így siettetjük az időt... Lehet hülyének fogok sok ember szemében tűnni, de nem csak azért várom, hogy egy pár nappal később legyen, hogy ez az őrült időszak lezáruljon, hanem mert kedden már kipihent élménnyel teli gyerekek fognak a folyosón jönni, menni, nyüzsögni, csacsogni, tanárok idegeire menni :) Nem, a mi gyerekeink nem ilyen bosszantóak, hogy bárki agyára is mennének :) . Egyre több ember jön vissza a szabadságról a  városban is, egyre több az idegösszeroppant sofőr, akik úgy gondolják, hogy a Hungaroringen vannak,  és érezhetően nagyobb a forgalom és a feszültség is. Jó, hogy a biciklimnek van helye MÉG a biciklitárolóban. Délutánra persze úgy kell kiimádkozni egy szép kis varázsigével vagy éppen  egy cifrával a helyéről... Na, de ez egy ilyen időszak, én nem sürgetem, mindennek meg van a maga szép oldala, ez esetben feltöltődést jelenthet az, hogy a rég látott kollégákkal tudunk az összeomlás közben, alatt, előtt beszélni, élményeket megosztani. Jó Őket látni, hiányoztak már. Jó, hogy nem csak egyedül vagyok, hallom a hangjukat, a nevetésüket. A régiekre is sokat gondolok(BBT-re, Erikára,Évire,Mariannra...mindenkire...), hogy velük mi lehet, hoyg ott is van-e nyüzsi. Ezek az apró dolgok azért enyhíteni tudják azt az érzést, amikor már szinte pattan az a bizonyos húr.

Egy biztos, fáradtabb vagyok most, mint év végén, lehet ezért is alszom el már 9 után. Nemsokára itt a hétvége, utána pedig nem sokkal az őszi szünet, ami EXTRA HOSSZÚ LESZ, már nagyon várom :)

Addig is rengeteg dolgom lesz, még munkán kívül is: ma el kell mennem Géza barátomnak venni Borulós füzetet és azt kipostázni Hollandiába.  Megiszunk valami finomat ;) Mackóm munkatársával a Ligetben, Mackó beigért egy kis fagyit is Bányaiék cukrászdájában, ha jól emlékszem ha nem, akkor is úgy lesz (hihi), otthon pedig végre bevágódhatunk a kedvenc kanapénkra összebújósan Agymenőket nézni. Valamiért ez a sorozat kikapcsol, és az a vicces, hogy kezdünk mi is hasonló poénokat elsütni egymásnak, meg megmagyarázni dolgokat akár csak a sorozatban. Addig persze még nem jutottam el, hogy Mackót úgy ébresszem, hogy kopogok az ajtón és mondogatom a nevét...NAGYON sokszor...bár meg is lettem fenyegetve hogy meg ne próbáljam :D Sivárnak tűnhet ez az időszak itt a blogon, hogy alig van személyes bejegyzés, meg hogy nem rezgek olyan intenzitással mint általában, de amint lemegy az őrült iskolakezdés, újra minden vissza áll a normál kerékvágásba. Holnap megyünk Szentesre, alapból az egy nagy feltöltődés lesz, de erről és a hétvégi tervekről, majd holnap írok.

Szép napot mindenkinek, aki az oktatásban dolgozik, annak pedig kitartás, egy kicsivel több mint 10 hónap van hátra  :-* :)